This site is in the final stages of development

Please come back later or visit the Hungarian website tothkrisztina.hu

If you would like to be notified when the International site is available, please enter your name and email address here.

Tóth Krisztina: TARKÓ

Láttam a halálom.
Ment az alkonyatban.
Semmi különös nem volt
rajta: se karkötő, se tetkó.
Messziről láttam,
ahogy megy a lejtőn.
Lassan haladt, és
rögtön tudtam, hogy ő az.
A tó felé ment.
Csak mi ketten voltunk.
Bármilyen lustán
léptem is mögötte,
éreztem, hogy hiába,
mindenképpen beérem,
és ő nem fogja hagyni,
hogy csak úgy kikerüljem.
Láttam, ahogy megy,
komótosan, papucsban.
Már látszott az a tarkó.
A szemembe fog nézni.

Élet és Irodalom; VERS – LXIX. évfolyam, 44. szám, 2025. október 31.

Further suggestions