A hulló hó a megbocsátás, a kegyelem jelképe. Tóth Krisztina verseiben is ott szitál a finom, alig érezhető porhó, mely az idők során lassan, észrevétlenül mindent befed
és ha izgalmas, sokat ígérő felfedezőútra indulunk e világban, előtűnnek sajátos formái, és a lábunkhoz tapadó hó alól előbukkannak a legkáprázatosabb színek. Az elfojtott, a ki nem mondható érzelmek kavarodása, a pattanásig feszült idegek: így jellemezhetnénk leginkább Tóth Krisztina költészetét, mely a nővé érés, az anyaság és a mélyben izzó de kitörni képtelen szenvedélyek lenyomata. Egy három tételes versben elképzelt és valósnak tűnő szeretkezések keverednek, szinte tapintható hidegben, másutt óda születik az ötvenéves férfihoz. A címadó írásban Tóth Krisztina megrendítő kérdéseket tesz föl a krisztusi koron innen, de a József Attila-in túl: „Harminckettő hogy telhetett? / Hogy múltak el napok, hetek?” Ez az új és régi verseket tartalmazó, az egész eddigi életművet bemutató kötet a válasz.
This site is in the final stages of development
Please come back later or visit the Hungarian website tothkrisztina.hu
If you would like to be notified when the International site is available, please enter your name and email address here.
